Mennyei Kísértés

Chapter 2

Hazafelé.

{Luke}

Sötétedni kezd mikor hazafelé tartok, a gomolyfelhőket felváltja a sötét szinte fekete nehéz felhő. Esni fog, hamarosan. Két utcányira vagyok a háztól, mikor leszakad az ég. A következő pár métert futva teszem meg. Előszedem a kulcsom a zárba helyezem és berohanok a sötét házba, bevágom az ajtót és bezárom. Felakarom kapcsolni a villanyt, semmi, kiéghetett? Telefonnal világítva elsétálok a konyháig. Ott is megpróbálom felkapcsolni a villanyt. Semmi. Áramszünet. Kinyitom a hűtőt és kiveszek egy almát. Beleharapok majd felmegyek a lépcsőn a szobámba. Egy nagy elemlámpát helyezek az asztalomra és bekapcsolom. Alternatív megoldás míg visszajön az áram. Mindenhova magammal hordom. Letusoltam majd felvettem egy Green Dayes pólót és egy boxert. Megint eszembe jut Aidia. Mikor találkozunk vajon? Azt mondta hamarosan. Az mikor lesz? Lefeküdtem az ágyba és behunytam a szemem, talán amíg pihenek egyet visszajön az áram.

Talán 3 órát aludhattam, nem többet. Lesétáltam a konyhába. Újra megpróbáltam fényt varázsolni. Most égett a villany, hála a jó égnek. Amíg vacsora után kutattam az amúgy is üres hűtőben a nagy csöndben megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Ash neve villogott. Egy ideig hezitáltam hogy felvegyem -e. 

-Mi a helyzet?-kérdem unott hanggal.

-Eltűntél haver, halálra kerestünk. Úgy volt találkozunk nyolckor nem rémlik?

Gondolkoztam, talán akkor voltam kiütve. Viszont valami derengett. Ah, persze egy nagy pizzázás.

-Bocs, volt egy kis...öhmm...gondom.-nem tudtam mit mondhatnék, hogy egy nagy pacák kiütött és egy lánnyal voltam?

-Ja, mindig ezt mondod. Mostanában nem is foglalkozol velünk.-szomorúnak hallottam a hangját. Igaza volt, szinte soha nem voltam velük. Mostanában elhanyagoltam őket.

-Holnap? Mondjuk egy nagy Fifa party?-kérdezem de nagyon nincs kedvem hozzá.

-Nekem oké, Michael nagyon bólogat, Calnak mindegy.-mondja, már nem nagyon bíznak bennem.

-Este hatkor itt nálam addigra lesz pizza meg pia is.-mivan ha pont holnap lesz az a bizonyos Hamarosan? 

-Remélem nem kell megint csalódnunk.-mondja majd lerakja. Összeszorul a torkom, szinte már megfulladok. Megint. Csalódnunk. Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben. Vajon hányszor csalódtak már? Sokszor. Tudom hogy nincs időm rájuk. Most éppen próbálom rendezni magam. Na de hogyan lesz így időm egyáltalán más dolgokra? Megoldom. 

{Aidia}

Három hete annak hogy megmentettem Lukeot. Nekem köszönhetően életben van.

Nemsokkal utána meglátogatott Bethany. Figyelmeztetett ha nem végzem rendesen a munkám elveszítek mindent. Mindent. Bethany az én mentorom, ő segít nekem. Én mint kezdő Védelmező kaptam egy mentort hogy segítségemre legyen ha valami rosszul sül el.

Nagyon kevesen tudják hogy a Sérült angyalok között akadnak Moon Kidek. Mint én. Nekik fehér szárny helyett holló fekete van. Ha végeznek a rájuk ruházott feladattal akkor kifehéredik a szárnyuk. Én most reménykedek hogy velem is megtörténik majd egyszer.