Mennyei Kísértés

Chapter 1.

In the darkness

{Luke}

Sydneyben, egyedül, éjszaka. Az utcákat járom és valami elfoglaltságot keresek. Napok óta rémálmok gyötörnek, már nem merek aludni. Néhány házban villany ég, pár idősebb srác részegen nevet, vagy idős emberek futball meccset néznek. Na ja és vagyok én aki utcákon keresztül sétál egyedül.

3 órája lehetek egymagam, a srácok elmentek bulizni, nekem pedig nem volt kedvem.

Később amikor már lassan hazafelé indultam hirtelen valaki rám kiáltott.

-Hé te ott!-Megfordultam és egy nagydarab fickó állt előttem.

-Mivan?-kérdezem én és egyenesen a szemébe nézek.

-Add ide a pénzed.-mondja úgy mintha természetes lenne.

-Na ja még mit nem.-mondom és megfordulok hogy elinduljak, ekkor megragadja a kabátom nyakát és visszaránt, megfordít és felpofoz.

-A pénzed mocskos kölyök!-hátrálok néhány lépést míg nem a hátam neki nem ütközik egy falnak.

A férfi megint megüt, most gyomorszájon vág én pedig térde esek. Belém rúg még kettőt majd elsötétül előttem minden.

Fejfájással ébredek egy tágas szobában, levendula és fahéj illatot érzek. A fejem egy puha párnán fekszik előttem pedig egy kis kandallóban tűz lobog. Hol vagyok? Lassan  fel ülök és körül nézek.

Ekkor egy lágy selymes hang szól hozzám.

-Feküdj vissza.-elfordítom a fejem és egy hosszú szinte fehér hajú, gyémánt kék szemű szemű lányt pillantok meg.

-Te...te ki vagy?-kérdezem halkan, szinte némán, majd egy éles fájdalom hasít belém és inkább vissza fekszem.

-Aidia Lannen.-válaszol és leül az ágy szélére. Még a neve is csodás.

-Te mentettél meg?-

-Igen én, elég csúnyán össze vertek.-elhúzza málna színű ajkát és sóhajt.-Jobban vagy? 

-Hát a fejem szörnyen fáj.-mondom és megpróbálok felülni, a fejét rázza, hagyom hogy vizes kendőt tegyen a homlokomra.

-Rózsa vízbe tettem, ez jó hatással van a fájdalom központjára.-mondja majd elsétál és egy bögrével tér vissza.

-Hány óra van?-kérdem mert nem látok sehol sem órát.

-Háromnegyed tizenkettő.-mondja úgy hogy engem néz.

Felülök és felállok.- Nos nekem mennem kell, köszönöm a segítséged.

-Remélem tudod hogy saját felelősségedre mégy el.-mondja majd ad egy fél literes üveget amiben sima víz van.- Minden harmadik órában igyál egy pohárral, akkor a fejfájás elmúlik.

-Köszönöm.-Rámosolygok és kilépek az ajtón.-Hmmm...Látlak még?

-Ez egészen biztos Luke.-majd becsukja az ajtót.

Honnan tudja  nevem? El sem mondtam neki.

Pár órával később otthon fekszem az ágyon és gondolkozok, a lányon, Aidián. Gyönyörű és a neve is szép. Segítséget jelent. Segített nekem. Azt mondta találkozni fogunk még. Egészen biztos.